Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hoffmann Tamás - Szép sziget

2010.05.29

Hoffmann Tamás - Szép sziget

(Kedvesemnek)

 

Hatalmas, sötét tengeren

Úszott rozoga, kis csónakom,

Már idejét se tudtam,

Mikor hagytam el otthonom.

Arcomat a sós víz

Sebesre marta,

Lelkemet a remény szikrája

Oly rég maga mögött hagyta.

 

Ám egy nap a hullámok

Elcsendesedtek,

S fejem fölött sirályok százai

Repkedtek.

Vajon csak tréfát űz

Képzeletem?

Vagy csak a tűző Nap

Játszik velem?

 

Délibáb, vagy valóság?

Nem érdekelt többé már.

Nincs most már oly hatalom,

Mely megállítja csónakom.

Szívem hevesen verni kezdett,

Majd kiugrott helyéből,

Karom újult erőt szerzett,

S könny csordult ki szememből.

   

Előttem állt egy szép sziget,

Aranyló, homokos parttal,

Beljebb lombos, zöld liget,

Tele minden földi jóval.

Édes vizű, tiszta patak,

Vájt utat a dombok alatt,

S én álltam némán

A kis tó partján,

Agyamban sok, szép gondolat.

 

Itt hallom a madarak énekét,

Lágy szellőben a fák suhogását,

Élvezem az éltető nap melegét,

S magamban érzem a tenger morajlását.

Finom illatokat ontanak fák,

Ezernyi színben pompázó virágok között,

Békét hoz szívembe a táj,

Elhagyva mind a bánatot magam mögött.

 

Ezt jelented nekem

E zűrös, bűzös világban,

Hol az emberek

Rég nem bíznak egymásban.

 

Te vagy az én menedékem,

Az én szép szigetem,

Ahova mindig vágyódom,

Hogy elfelejtsem bánatom.

2007. január 5.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.